Február másodikát sokan kötik a mackókhoz egy népi hagyomány szerint. Mások szerint a történet gyökereit inkább Jókai Mór, Az új földesúr című regényében kell keresnünk, melyben a Nagy Mesemondó így ír az időjós medvéről:

„Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.”
Jókai Mór: Az új földesúr /részlet/

Erre az időszakra babonák helyett mi inkább macis programokat ajánlunk, ugyanis tényleg ilyenkor készülődnek az állatok a felébredésre, vagy az idő függvényében visszafordulnak a másik oldalukra…

Hazai nagy alvók: Visszaköltöztek Magyarországra a barnamedvék

Ha téli álomról van szó, akkor először mindenkinek valószínűleg a medvék jutnak az eszébe. Magyarországon pedig a 2014-es évtől kezdve újra figyelhetjük az erdőket –  erdei túrák előtt mindenképp érdemes tájékozódni – , ugyanis Észak-Magyarországra újra beköltöztek a medvék! Erre a területre korábban Szlovákiából már jártak át mackók, de ittlétük mostanra állandósult. Óvatosnak kell lennünk velük, de az tévhit, hogy vérengző ragadozókról van itt szó. Az első cáfolat az, hogy inkább növényevők, mint húsevők, a második pedig, hogy csak akkor válnak nagyon agresszívvá, ha bocsaik védelméről van szó.

Kicsinyeik télen születnek, miközben anyjuk nem zavartatja magát és éppen téli álmot alszik. Az újszülöttek nagyon gyámoltalanok, ezért is van szükség a szülők nagymértékű támogatására, amikor kibújnak téli alvóhelyükről. Születésükkor kisebbek még egy házimacskánál is, szinte szőrtelenek, fogatlanok és még csak nem is hallanak. Amikor a világra jönnek, anyjuk körbeöleli őket, ezután visszaalszik. Legközelebb akkor lesznek aktívak, amikor tavasszal a növények kihajtanak, és így van elegendő táplálékforrás. A bocsnak fejlődnie kell, hogy ledolgozza kis méretét, anyjának pedig fel kell híznia, mivel nagyon lesoványodik a tél folyamán. Ilyenkor lassúak és még viszonylag gyengék. Nyár végére-őszre lesznek újra erejük teljében, ekkor már együtt kezdik meg felkészülést az újabb téli álomra.

Ez az időszak akár hét hónapig is eltarthat a világ hidegebb helyein, míg melegebb éghajlaton a medvék általában nem is alszanak, csak szundikálnak néhány napot. Tudósok szerint még a hosszú álom sem igazi hibernáció, a sünnel, mormotával és pelével ellentétben ők felkelthetők ilyenkor. Szívverésük ugyanakkor hasonlóan lelassul, feleannyi oxigén is elég ezekre a hónapokra, enni sem nagyon kelnek fel, csupán felhalmozott zsírtömegeikből élnek. A testhőmérséklet a külső hőmérséklet csökkenésével folyamatosan süllyed, de csak egy bizonyos határig. Ez a határ az úgynevezett minimális hőmérséklet: ha az állat hőmérséklete ez alá csökken, akkor belép egy biológiai mechanizmus, amely az állatot felébreszti. Mások, mint például a császárpingvin vagy a sarki róka aktívak tudnak maradni egész télen, mert jó a hőszigetelésük és sikeresen tudnak ekkor is vadászni, akik viszont ezt nem engedhetik meg maguknak és elég mozgékonyak, azok melegebb éghajlatra vándorolnak, jellemzően a madarak.

Ha medvékkel találkoznánk véletlenül, fontos tudni:

-Lassan, halkan próbáljunk meg távolodni tőlük!

-Ha felénk jön, tegyünk le élelmet kettőnk közé, és folytassuk a távolodást!

-Abban az esetben, ha már nincs időnk eltávolodni, NE FUSSUNK EL ÉS NE HANGOSKODJUNK! Feküdjünk hasra mozdulatlanul és kezünkkel lehetőleg takarjuk el a fejünket!

-Nem csak barlangokban, de hajlatokban, fatörzsekben is találkozhatunk téli álmot alvó medvékkel.