Szaporítás az iskolakertben I.

Főoldal/Iskolakert a nevelésben/Szaporítás az iskolakertben I.

Szaporítás az iskolakertben I.

Három hete írtunk a palántázásról, úgyhogy most tárgyaljunk néhány könnyebben gyakorolható szaporítást. Hálás téma az iskolában, mert lehet szólni arról, hogy a növény különböző részeivel van dolgunk, mint ág, vessző, hajtás levélnyél, gyökérzet típusok.

Az iskolakertben termesztett legtöbb egy- és kétnyári fajokat szaporíthatunk ivarosan vetéssel közvetlenül szabadföldbe tavasztól kezdve. Ha előbb akarjuk elkezdeni, akkor lehet ládába vetni beltéren, vagy palántát nevelni, növényházat vagy melegágyat használni vagy egyszerűen a szabadföldbe vetett növényeket le akarhatjuk fátyol fóliával. És most nézzünk néhány ivartalan szaporítási módot!

Vágjunk bele!

Legyen az első módszerünk a dugványozás. Attól függően, hogy mikor történik a dugványozás beszélhetünk fás, félfás, szár-, levél- és zölddugványról. Hosszú lenne mind felsorolni, hogy milyen fajokat lehet dugványozni, csak megemlítjük, hogy a rózsáktól az évelő fűszernövények legtöbbjéig sok mindent. Tartsunk gyakorlatot levendulával vagy rozmaringgal!

Éles késsel – lehetőleg felnőtt végezze – vágjunk egy szárrészt a levélnyél alatt, az alsó 2-3 cm-ről távolítsuk el a leveleket és tűzdeljük perlittel kevert, tömött, de jó vízáteresztő földbe.

Dugványozás (A képek forrása: Cassell’s Encyclopedia of Gardening)

Összeadás, kivonás – jöhet a tőosztás

Mielőtt elkezdjük alkalmazni, megtanulhatjuk, hogy a növények különböző gyökérzettel rendelkeznek. A karógyökérrel rendelkező fajokat általában magról és dugványról szaporítjuk. Tőosztást végezhetünk a bojtos gyökérzettel, húsos gyökérrel és gyöktörzzsel rendelkező fajoknál.

Gyakoroljuk citromfűn, mentán vagy metélőhagymán. A sásliliomot bármikor szaporíthatunk tőosztással, egyébként meg jobb, ha ősszel csináljuk, kössük össze ezt a munkát egy kis talajjavítással. Nagyobb éles késsel, vagy ásóval válasszuk szét a töveket, de vigyázzunk, hogy ne aprózzuk nagyon el. Minden résznek legyen elég gyökere és hajtása. Ebből az is következik, hogy túl gyakran nem végezhetjük. Három-öt évenként lehet a tőosztást alkalmazni, vagy amikor már elég terjedelmes a növény.

Egyszerű tőosztás késsel

Aki bujt, aki nem …

A bujtás során a gyökereztetni kívánt részt nem választjuk le az anya növényről addig, míg meg nem jelennek az újonnan képződött járulékos gyökerek. Egyszerű bujtás az, ha nyugalmi állapotban lévő növény érett vesszőit lehajtjuk egy 30-40cm mély árokba úgy, hogy a vége 2-3 fejlett rüggyel kiálljon.

Hosszú hajtású kúszónövényeknél (pl. Lilaakác, Iszalag) készíthetünk hullámos bujtást. Mogyoró és szőlő tőke körül készíthetünk körbujtást. Ribiszkét, köszmétét és mogyorót szaporíthatunk sugarasbujtással úgy, hogy a gyökereztetni kívánt vesszőt teljes hosszában lehajtjuk egy 10-15 cm mély barázdába. Ha az új hajtások elérik a 10-15 cm magasságot, akkor laza földdel fel kell tölteni a kétharmad részükig. Lombhullás után a meggyökerezett vesszőket le lehet választani az anyanövényről és föl lehet darabolni. Az említetteken kívül létezik még fej-, lég-, feltöltéses bujtás és döntés. Ezek iskolakerti alkalmazása már nagyobb gyakorlatot igényel.

Bujtás (A képek forrása: Cassell’s Encyclopedia of Gardening)

Az ivartalan szaporítási módok további fajtáiról jövő heti hírlevelünkben írunk. Ilyenek a tősarj, gyökérsarj, hagyma, gumó és az indanövény, amivel a szamóca szaporítható. Ezt biztosan hamar megjegyzik a gyerekek, pláne, ha az összes érzékszervet bevonjuk a tanulásba egy kis kóstolással.

Hagyj üzenetet