Az épületek falának elszíneződése a fővárosban nem túl sok jóval kecsegtet ínyencségek termelése terén, közvetlenül a főút mellett nem is ajánlott ilyen növényekkel próbálkozni, de védett balkonokon, a szennyeződéstől elzárt udvarokon termelhetünk a konyhaasztalra. Ha egy ilyen területet ki tudunk sajátítani magunknak, mindenképp érdemes beültetni. Az olyan városi területek, ahol ki tudunk alakítani védett kerteket, igazi kincsnek számítanak!
Nem a szépségre hajtunk!
A két első alapszabály, hogy állatoktól mentes legyen a terület, ahonnan enni is szeretnénk, és vegyszereket a kiszemelt elemek közelében ne használjunk! Inkább legyen kisebb vagy nem olyan mutatós a virág vagy a termés, de így a gyerekeknek nem kell számon tartani, mikor szedhetnek a növényekről és mikor nem. Kifejezetten jó védelmet jelent a mustár. Hagyjuk nőni, majd amikor egy arasznyi lesz, vágjuk le és terítsük a növények köré takaróanyag gyanánt. A fűszerek ugyanis elhárítják a kártevőket (amilyen illatokat és aromákat mi szeretünk, ők nem…), a mustár gátolja a fonálférgek támadását, a hagymafélék hasonlóan felhasználva fungicid hatásúak.
Azért is érdemes fűszerekkel vegyített növénytársításokat létrehozni, mert már önmagukban is nagyon ellenállóak, és más növényeket is óvnak maguk körül.
Virág az ebédhez
Mivel csak olyan virágot ajánlott megenni, aminek ismerjük az eredetét, és saját kertünkben ez adott, kedvünkre válogathatunk. Vigyázzunk, mert nem minden virág ehető, ne rohanjuk meg meggondolatlanul az első virágágyást! Gyors és nem teljes felsorolásban a tiltott virágok: a sisakvirág, őszi kikerics, liliom, a szép kék lobélia, gyöngyvirág és társaik. Egyes növényeknek pedig nem a virágai azok, amik veszélyesek. Mindenképp járjunk utána, milyen virágok kerülnek a gyerekek közelébe!

Annál inkább ajánljuk evésre az árvácskát, a büdöskét, az ibolyát, a levendulát és a pitypangot, a tyúkhúrt főzeléknek is, a százszorszépet igazi adu ász a sarkantyúvirág. A rózsa is ehető, de az igazság az, hogy nincs kifejezetten jó íze. Ebből próbáljunk inkább ízesített, kifejezetten erre a célra nemesített fajtákat! Kinyílt virágokat szedjünk csak le és frissen használjuk fel a szirmokat, vagy hűvös helyen kevés ideig tároljuk! Allergia esetében ne együnk virágot, és egyébként is csak kis mennyiségben fogyasszunk!
Azon növényfajok virágai fogyaszthatók, melyek egyébként sem mérgezőek. Egyes fajoknál a szirmokat is fogyasztják, mint a mirtuszdió (Acca sellowiana) esetén, de önmagukban alig ízesek, cukor nem rakodik le bennük. Egyedül akkor lehetnek édesek, ha a nektáriumok (rovarcsalogatásra módosult kiválasztó mirigy) által termelődött nektárral együtt fogyasztjuk őket, mint az ibolyafajok virágának sarkantyúja (hátrafelé hajló módosult szirma, amelyben a nektár összegyűlik) elfogyasztásával. A takarólevelekben, így a sziromlevelekben is szállító elemek vannak, ezért a mérgező fajok szirmai ugyancsak mérgezőek, de mégis akadnak, melyeknél ez még sincs így, például a fehér akác (Robinia pseudoacacia) minden része mérgező, leszámítva az ízletes virágait. A szennyező anyagok e szállító elemek révén jelenhetnek meg a virágban, ahogy a szirmokban is. Sajnos bizonyos anyagok jól akkumulálódnak, ezért kell kerülni a szennyezett helyekről való gyűjtést.
Kezdődhet a móka!
A hosszú de szükséges bevezető után következzen a felhasználás. Bemelegítésnek az első „bármit megeszek” gyermekpróbálkozásoknál tovább is mehetünk. Ha nem csak magában, nyersen kínáljuk a virágokat, hanem salátát készíthetnek a gyerekek, vagy egy süteményt dekorálhatnak vele. Jól harmonizálnak a fűszerekkel, de egymással is.
Hamis kandírozott virágot is készíthetünk, ha az illatosabb fajták közül válogatunk össze néhányat, vaníliás cukorszirupba tesszük egy időre vagy megkenjük egyszerűen tojásfehérjével vékony rétegben, és beleforgatjuk apró szemű cukorba.
„Az édesebb ízű virágok szelektálhatók, mint a ahogyan a haszonnövényeinknél az édesebb termésű egyedek kiválogatásával és tovább szaporításával, akár keresztezésével, bizonyos mértékig fokozható az édes íz, például a nagyobb nektármennyiséget vagy magasabb cukortartalmú nektárt termelő egyedek kiválogatásával.”
Haladóknak ajánljuk a növények színező erejének a kihasználását. Bodza bogyóval, sáfrányos szeklicével, és hagymahéjjal sem járunk rosszul. Ha a temperával már jól boldogulnak, és van összefesthető játszóruhájuk, akár a textilfestéssel is próbálkozhatunk velük! Sok leírást és cikket találhatunk arról, hogy különböző anyagokkal hogyan bánjunk, a festés és pácolás után gyönyörű természetes színeket kapunk!

Hagyj üzenetet