Egy kis botanika, egy kis kaland…

Főoldal/Iskolakert a nevelésben, Programok/Egy kis botanika, egy kis kaland…

Egy kis botanika, egy kis kaland…

Szalontai Kriszta tankerti tevékenységeket, egymásra épülő természetismereti sétákat és tantermi foglalkozásokat gyűjtve össze megírta KERTpedagógia című könyvét, mely tavaly jelent meg a Kornétás Kiadó gondozásában. Ezen a héten Szalontai Kriszta kertészmérnököt és pedagógiai asszisztenst, a Botanicon Kert Klub alapító vezetőjét kérdeztük.


 – Kertklubot működtetsz, létrehoztál egy tankertet. A ti kertetek besorolható-e valamelyik kert típusba?

– Klasszikus értelemben nem, mi kifejezetten egy tankertet kívántunk létrehozni, ahol a gyermekek sokféle növénnyel találkozhatnak, ahol munkafolyamatokban vehetnek részt. Ezért három teraszt alakítottunk ki a kerten belül, ahol más-más kertészeti tevékenységek végezhetők, és természetesen egy játszótér is a gyermekek rendelkezésére áll. Azt gondolom, hogy a Botanicon Kert Klub kicsiny tankertje komplex ismereteket közvetít, így túlmutat bármely kerttípus adta lehetőségeken.

“A gyermekek hamar megtanulják, hogy itt nem szabad kapkodni, mert az a növény életébe kerülhet! Ki kell várni a sorukat, együtt kell dolgozni a többi résztvevővel, egy kompozíció ültetésekor közösen kell tervezni és alkotni.”

Hány éves korosztály vesz részt a kertpedagógiai foglalkozásokon?

– Leginkább alsó tagozatosoknak ajánlom a foglalkozásaimat. Általános iskolásoknak tartok az egész tanévet átívelő szakköröket, mert ők a környezetismeret órák miatt már rendelkeznek ismeretekkel. Óvodákba egy-egy bemutató óra vagy tematikus hét alkalmával látogatok el, ilyen rövid idő alatt is lehet maradandó, új élményeket adni a kisgyerekeknek.

Előfordult-e, hogy szülőkkel közösen vesznek részt a gyerekek egy foglakozáson?

– Igen, néha erre is adódik lehetőség, pl. a kertészeti egyetem kiállításán virágot ültettem gyerekekkel, ahová a családtagok hozták el őket. Sok esetben a szülő is helyet foglalt és nézte gyermeke munkáját, vagy besegített a virágföld adagolásában. Közösen megbeszéltük a növény igényeit, hogy otthon hogyan fogják majd ápolni, hogy sokáig díszítsen. Ezáltal a gyermeket a felelősségvállalásra tanítjuk, hogy rendszeresen gondozza növényét. A szülő ellenőrizheti, mennyire gondos a gyermek, emlékeztetheti a teendőkre.

Kaptál-e olyan visszajelzést, hogy a foglalkozások hatására otthon is elkezdtek kertészkedni?

– Igen, sok fotót kapok a szakkörről hazavitt, otthon gondozott gyönyörű növényekről, melyek növekedése mind nekem, mind a családnak sikerélmény. Egy szakkörről hazavitt, otthon kiültetett árvácskapalánta már a KERTpedagógia című könyvemben is szerepel, jó példát mutatva. Egy tavaszi foglalkozáson elvetett uborkamagból először gyenge növény nőtt, de nyárra hatalmas uborkák teremtek rajta az egész család örömére. A nyári táborból hazavitt pistike még október végén is roskadozott a virágoktól egy testvérpár gondoskodásának köszönhetően. Ezeket az élményeket a szülők boldogan mesélik el, és ez őket is a növények, a természet felé fordítja, sok esetben tevőlegesen is.

Tapasztalod-e közösségformáló jellegét a foglalkozásoknak?

– Törekszem arra, hogy közösséget formáljunk, hiszen sok mindent együtt csinálunk a foglalkozások alatt: megtervezzük, hogyan rendezzük el a virágokat az ágyásban, közösen teszünk rendet és takarítunk és így tovább. De ennél is nagyobb jelentőségű, hogy követjük a jeles napokat és megemlékezünk az ünnepekről. Ilyen közösségformáló foglalkozás volt egy Halloween-tök közös kifaragása és díszítése, vagy egy húsvéti virágkompozíció ültetése. A táborokban erre több idő van, ott tevékenységformákat tudunk összekapcsolni a természet megfigyelése és a kertészkedés által. A gyermekek hamar megtanulják, hogy itt nem szabad kapkodni, mert az a növény életébe kerülhet! Ki kell várni a sorukat, együtt kell dolgozni a többi résztvevővel, egy kompozíció ültetésekor közösen kell tervezni és alkotni. Számos fejlesztő hatása van ezeknek a tapasztalásoknak.

Mivel a legkönnyebb lekötni a gyerekeket, mivel volt a legnehezebb?

– Úgy tapasztalom, hogy mindegyik természetismereti és kertészkedős témával könnyű lekötni a gyerekek figyelmét, mert amit csinálunk, az egész más, mint amihez hosszászoktak. Itt tevékenykedhetnek, vizsgálódhatnak, az elméleti magyarázatot mindig cselekvés követi. Saját élményeket kapnak, kérdezhetnek, egy-egy feladat pedig kihívás elé állítja őket. A tevékenységek változatosságára helyezem a hangsúlyt, egyszer ültetünk, egyszer kirándulunk, egyszer gyógyteát kóstolunk, de van olyan foglalkozás, amikor leülünk és füzetbe írjuk-rajzoljuk az élményeinket. Nehézséget talán az okozhat, ha van olyan gyerek a csoportban, aki már vett részt azonos témájú foglalkozáson és esetleg unatkozni kezd – de ezt úgy szoktam áthidalni, hogy azzal a gyerekkel közösen tartom az órát, így ő szerepelhet, én pedig fel tudom mérni, mi ragadt meg benne korábbról.

Melyik foglalkozás volt a legemlékezetesebb?

– Egyszer egy iskolai jótékonysági rendezvényre készültünk és a bevétel miatt minél több „áru” előállítása volt a cél. A gyerekeknek apró kövirózsát kellett miniatűr cserepekbe ültetni, majd karácsonyi dísszel dekorálni. Mindenki ötöt készített, egyet hazavihetett, a többit árusítottuk a rendezvényen. Bár tapasztalt „kertészek” voltak, a munka mennyisége és nehézsége alaposan kifárasztotta őket: nagy odafigyelést és fejlett finommotorikát igényel a mini növények ültetése. A munka közben az árva gyerekekről beszélgettünk, hogy miért is szeretnénk adakozni. Nagyon jó érzés volt, mikor a rendezvényen hamar elkeltek a portékáink, és a gyerekek megértették, hogy ezen keresztül segíteni tudtak.

Látsz-e változást a gyerekek magatartásában, tudnál-e konkrét példát mondani?

– A szakkörökön rendszeresen küldök haza valamit, amivel munka van. Ki kell ültetni, öntözni kell, be kell számolni a fejlődéséről. Ez egyrészt a folyamatosságra irányítja a gyerekek figyelmét: a növény nem magától és nem gombnyomásra nő. Másrészt felelősségvállalásra tanítja őket, hiszen ha nem törődnek vele, satnyul, elpusztul. Ezek a folyamatok beszélgetésre is okot adnak: miért sárgul, mikor lesz virága, melyik hónapban terem. A gyermekek érdeklődősében megfigyelhető, hogy az összefüggéseket kezdik keresni, erre irányuló kérdéseket tesznek fel. És ha már az összefüggések foglalkoztatják őket, akkor egymással is harmonikusabb a kapcsolatuk, hiszen együtt dolgoznak. Megtörtént például, hogy egy nagyobb műanyag kaspót ültettünk be szobanövényekkel, hogy az iskolát díszítsük vele. Két egymással hadban álló fiú megértette, hogy félre kell tenniük ellenszenvüket, ha egy szép kompozíciót akarunk közösen elkészíteni.

Nem riadnak vissza a gyerekek, amikor a kerti foglalkozás munka jellegével találkoznak? Hogyan reagálnak?

– A gyerekek szeretnek kézzel manipulálni, eszükbe sem jut, hogy ez munka. Eszközöket veszünk a kezünkbe, megtanuljuk helyesen használni ezeket, megtanuljuk a növényeket gondozni. Ez olyan felnőttes dolog, de nem munka. El szoktam mondani, hogy vannak hasonló munkák, a kertészmérnök megtermeszti a zöldségeket, a kertépítő megtervezi a kert kialakítását. Mi is csinálunk ilyesmit: papíron álomkertet rajzolunk, zöldségeket szüretelünk a tankertben. Aztán mindent a helyére teszünk, és ha kell, takarítunk. Van, amikor nincs kedvük, akkor én csinálom, de ez a ritkább. Van olyan is, amikor közelharcot vívnak a kis seprűért és lapátért. Van, amikor négy is kevés, és persze az sem mindegy, milyen színűek…

Nagyon örülünk, további sok sikert kívánunk a kertklubhoz és a tankerthez!

A képek forrása Szalontai Kriszta KERTpedagógia című könyve a szerző hozzájárulásával!

Hagyj üzenetet