Már több mint egy évtizede zajlik szakemberek közreműködésével a  hazánkban telelő ragadozómadarak számlálása, amelynek egyes kulisszatitkaiba a tavalyi évtől a nagyközönség is bepillanthatott. A kezdeményezés célja a ragadozómadarak bemutatása, a lakosság figyelmének felhívása hazánk rendkívül gazdag ragadozómadár-állományára és a fokozottan védett parlagi sasok védelmére. Január harmadik hétvégéjén a jászsági Sasközpontban rendkívül színes, természetközeli, gyermekek számára is élvezhető programokon vehettek részt az érdeklődők.

Biztos kezekben egy egerészölyv

A ragadozómadarak menedékhelye

Akik ezen a napsütötte januári hétvégén ellátogattak a Sasközpontba, természetesen nem azt a feladatot kapták, hogy  azonosítsák be és számlálják meg a környéken fellehető ragadozó madarakat. Sokkal inkább bepillantást nyerhettek a madárkórházként is működő központ életébe, testközelből megfigyelhették a méltóságteljes, tekintélyt parancsoló madarakat, és megismerkedhettek védelmükkel.  Juhász Tibortól, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrterület vezetőjétől megtudhattuk, hogy a 2015. tavaszán átadott Sasközpontban eddig több mint húszféle madárfaj, mintegy hetven sérült vagy fióka korban fészekből kiesett egyedét mentették meg a természetvédelmi szakemberek. A madarak közt megtalálhatók fokozottan védett fajok, mint például parlagi sas, bölömbika, fekete gólya, kuvik, stb. A Sasközpont külön érdekessége, hogy a meggyógyított de a természetbe valamilyen okból vissza nem engedhető ragadozómadarak a laikusok számára is megtekinthetők. Juhász Tibor rendkívül élvezetes szakvezetéssel mutatta be a nagyközönség számára a röpdékben vendégeskedő madarakat.

Ölyvek, akik nem egerésznek

A közismert egerészölyv mellett megismerkedhettünk a hazánkban ritkán felbukkanó, a telet melegebb éghajlaton töltő darázsölyvvel is. Amint azt a neve is elárulja, a darázsölyv vadméhekkel, darazsakkal táplálkozik. Ezen különleges étlap mellé egy védelmi eszközt is kapott: a darazsak csípéseitől a fején levő, szabad szemmel is jól látható szarupikkelyek védik. A másik kevésbé ismert vendég a kígyászölyv, ami szintén táplálékspecialista: étlapján leggyakrabban a kígyók szerepelnek. A kígyók mérgével szemben nem immunis, csupán a csüdén levő vastag tollréteg és akrobatikus ügyessége óvja meg a halálos csípéstől. A kígyászölyv családban a mohóságot nem szankcionálják a szülők. A fiókák képesek önmaguknál jóval nehezebb kígyókat is megfogni, azonban lenyelni nem képesek az egészet: a még emésztetlen kígyófarok sokáig kilóg a csőrükből, és csak akkor nyelik tovább, amikor a többi részt már megemésztették.

Sasok, az égbolt koronázatlan királyai

Hazánk két leggyakoribb sasfaját, a réti és a parlagi sast is közelről megfigyelhettük a szakvezetés során. Lenyűgöző látványt nyújtottak még így rácsok mögött, félig használható szárnyaikkal is. A kétféle impozáns ragadozó közül a réti sas a nagyobb: szárnytávolsága elérheti a 2-2,5 métert is. Ezt a méretet úgy képzelhetjük el legkönnyebben, ha három, öt-hat éves kisgyereket megkérünk, hogy kezeiket nyújtsák ki oldal irányba. A középső gyerkőc a sas testét, a két szélső pedig a szárnyait szimbolizálja. A sasok legnagyobb ellensége a méreg és az áramütés. Az előbbi ellen a természetvédelmi szakemberek bűnüldöző szervekkel közösen védekeznek, míg az áramütés okozta elhullást a villanyoszlopokra szerelt speciális védőburkolat kihelyezésével igyekeznek enyhíteni. A Sasközpontban megismerhettünk egy teljesen szelíd, idős réti sast is. Bruckner Szigfriddel ellentétben ő nem tűnt mélabúsnak, bár fióka korától kezdve különböző állatkórházakban, állatkertekben töltötte napjait. A két fehér vállfoltjáról könnyen beazonosítható idős réti sast Tibor a szemünk előtt és saját kezéből etette.

Halálmadár, aki éjjeli lepkét eszik

A fenti, kissé hátborzongató elnevezést a magyar néphagyomány a kuvikra alkalmazza. A hiedelem szerint amely ház környékén éjjel kuvik hangját hallani, ott hamarosan elhuny valamely házbeli. A babona annyiban igaz, hogy régen az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek, kizárólag azokban a házakban világítottak éjjel, ahol súlyos beteg mellett virrasztottak. A fény odavonzotta az éjjeli rovarokat, lepkéket, amik az emberi települések, különösen az elszórt alföldi tanyák közelében élő kuvikok kedvenc táplálékai. A rovarokat követve megjelent a háztetőn a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet, és a nagybeteg azon az éjszakán távozott az élők sorából, senki nem mosta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke. A szakvezetésen azt is megtudhattuk, hogy a kuvikok fülei nem egy vonalban helyezkednek el a fejükön, hanem az egyik feljebb a másiknál, így képesek a legkisebb neszeket is meghallani éjszaka, ami által biztosítva van számukra a sikeres vadászat. A teljesen nesztelen repüléshez puha, speciális tollazatot kapott, amiről a gyerekek személyesen is meggyőződhettek, hiszen meg is simogathattak egy eléggé megszeppent példányt.

Összefogással a jövő generációiért

A Sasnapon bemutatkozott egy vadonatúj természetismereti oktatóeszköz, a mYnest, a természetfotós játszótér is. Máté Bencével, a világhírű természetfotóssal közösen fejlesztett lest az MME-vel együttműködve állította fel a kivitelező Nádland Kft. A törésbiztos detektívüveggel felszerelt lesből a gyerekek testközelből figyelhetik meg a madarakat, ismerhetik meg szokásaikat, tanulhatják meg védelmüket. A központban az érdeklődők személyesen is kipróbálhatták a mYnest által nyújtott élményeket. A mYnest ötletgazdáinak célja, hogy a természet és annak egyedülálló gazdagsága és szépsége a következő generációk számára is elérhető és élvezhető maradjon, hogy ezáltal a gyermekek sikeresebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb felnőttekké tudjanak válni. Aki idén lemaradt, annak jó szívvel ajánljuk a jövő évi Sas napokon való részvételt. Aki nem akar egy évet várni, hanem előbb szeretne megismerkedni a Sasközponttal és különleges lakóival, az előzetes bejelentkezés után ezt is megteheti. (Bejelentkezés és részletes információ: Juhász Tibor, 30/ 994-26-43)