A Vadlúd Sokadalom kicsit más mint a többi fesztivál, ahová kényelmesen délután kisétál az ember. Ide ugyanis már kora reggel ki kell menni, ha igazi látványosságra vágyunk. Nos ezt meg is tettük, mert szombaton ott voltunk már hat óra előtt a sötétben a tatai Öreg tó partján.
A kihúzás pillanatai
Napfelkelte előtt szervezők, önkéntes madarászok, nemzeti parkok munkatársai és néhány elszánt madármegfigyelő versenyző vág neki a tópartnak. Persze ilyenkor nem látni szinte semmit, hallani viszont annál inkább. A 20 000-nél is több madár jelzi, hogy a vízen zajlik az élet, egy-egy felröppenésük különleges hangkavalkáddal jár. Ahogy pirkad, úgy nő a feszültség a várakozókban, akik a nem mindennapi látványosság miatt jöttek ki, mert a ludak bármikor felszállhatnak, hogy a napot ne a sokadalomban töltsék velünk, hanem valamelyik tarlón hizlalják amúgy is jól táplált testüket. Ha elszalasztjuk a látványt akkor már csak naplementekor lehet némi esélyünk, hogy a szántókról visszatérő ludakat újra távcsővégre kapjuk. Ahogy meredten nézünk a tó felé, kissé odébb a város felett egy hatalmas varjúfelhő lep meg minket mintegy 8 000 példánnyal ide-oda kavarogva, gomolyogva. A varjak által elterelt figyelmünket újra a víz irányába fordítjuk és nem sok várakozás után – miközben a hangszórókon az ornitológus visszafogott hangerővel elkezdi az ismeretterjesztést a vadludakról –, nagyjából 10 000 példány fölszáll a tó vizéről és az erdő felé veszi az irányt. Ezt később még két-három ilyen csapat követi, és 20 perc leforgása alatt szinte mind kirepül, így a sokadalom alatt „csak” 3500 réce és 3000 sirály marad a vízen.
Gyűrűzés
A sokadalomban most már indulhatnak a programok, például a gyűrűzés. Madarak élete vonulási szokásai figyelhető meg vele. Ez a kutatási módszer segít megismerni az egyes fajok táplálkozóhelyeit, pihenő- vagy telelőhelyeit, szezonális vonulási útvonalait. Amellett, hogy a programokon a közönség testközelbe kerül a madarakkal, a gyűrűzésen alapuló megfigyelés, kutatás az alapja a madárpopulációk változásának hátterében húzódó okok felderítésének. A gyerekek többségének a madárpopulációk változása mellékes, viszont maradandó élmény például egy széncinege simogatása.
Bemutatók
Ezután láthatunk borz, görény, menyét és más kisállat bemutatót. Ismerkedhetünk a méregkereső kutya betanításának titkaival. Egyet elárulunk: nem finom falat jutalmazáson alapszik.
Izgalmas solymász bemutató zajlik a fejünk felett. Izgalmas, mert a ragadozó madarat nem érdekli különösebben a sokadalom, ezért fölrepül egy fára, ahonnan nem hajlandó lejönni. A sas pedig nagyon méltóságteljes teremtmény, azt mondják a szorítása két tonnás is lehet.
Kreatív környezeti nevelés
Jó mulatság nemcsak gyerekeknek. A babzsákba rejtett magfelismerő játék minket is megtréfál, a legnehezebb a bükkmakkot felismerni tapintásról. Utána memorizzunk! Fatörzsek és a hozzájuk tartozó levelek. Most keverjük össze és indulhat a párosítás! Ha ez is megvan, rakjunk ki egy fakorong puzzle-t, de kivágni könnyebb, mint összerakni.
Az élmény centrikus oktatás folytatódik
A 15. Tatai Vadlúd Sokadalmon most először került kiállításra a mYnest természetfotós játszótér. Máté Bence világhírű természetfotóssal közösen kifejlesztett madárles egyben játszótér is. A toronyba bezárkózó gyerekek a detektív üveg mögül élvezhetik, hogy ők mindent látnak, de őket nem látják. A mYnest torony elé kihelyezett etetőre most nem is várunk madarakat, mert nagy a sokadalom körülötte, viszont elhelyeztünk több gyakorló távcsövet. Ez bejött, nehéz a boldogságtól búcsút venni…
Behúzás
A forgatag délután néhány pillanatra újra elcsendesedik, mert négy óra körül a szürkülő égen újra megpillantjuk a tízezernyi visszahúzó vadludat. Kis lilik és örvös lúd is van köztük, az eurázsiai tundráról jöttek hozzánk. Tenyerünket a fülünkhöz tesszük és máris jobban halljuk a jóllakott, lármázó sokaságot. A ludak – úgy tűnik – jól érzik magukat, mi is. Ide érdemes kijönni máskor is.
Hagyj üzenetet