Egy hét a pusztában

A Mezőségben nincs BKV és városi szmog, van viszont annál több gémeskút, gyönyörű névadó mező és még több birka. Egy napra szükség van megszokni, hogy mindenhez több idő kell: a meleg vízre várni kellett, a mosogatóvizet a kútból húztuk fel, a távolságok nagyobbak és göröngyösebbek lettek hirtelen. A föld kemény az alváshoz, én elfelejtettem külön polifoamot vinni a hálózsákom alá. Nagy hiba. Egy néhány napos sátorozásnál még nem tapasztalható nagy különbség, de hosszabb távon nagyon érezni a hiányát. Kicsit nedvesebb időben, mint amilyen ez a hét is volt, a föld átnedvesedik alulról az alvóhelyünkkel együtt…

Az elején még próbáltam tartani a városi szokásokat, mindig letörölni a port, mindent zárt helyre tenni, cipőben mászkálni. Ez nem hiba, de lehetetlen. Kárpótol viszont minden egyes hangyáért, amit lesöpörtem magamról a szabadban csak kézzel elköltött ebéd a gyönyörű természeti látvánnyal összekötve. Teljes a nyugalom.

Délután én kerültem sorra a fészekőrzésben. Parlagi sasokról van szó, ami fokozottan védett faj. A madár eszmei értéke 1.000.000 forint – a legmagasabb védelmi kategória -, és Magyarországon él az európai állomány kétharmada. Védelem nélkül a költőpárok száma újra csökkenni kezdene, 1980-ban ez a faj itthon a kihalás szélén állt, akkor csak 15-25 költőpárt számoltak össze. Mára ez a szám már jóval több, de a cél száz párnál több költése hazánkban. Mi egy őr feladata? Folyamatos megfigyelés távcsővel és teleszkóppal, és riasztás leadása, ha megzavarják a fészket. Sajnos nagyarányú mérgezések száma, a fiatal egyedek tapasztalatlansága miatt az áramütés is, de esetenként le is lövik a sasokat. Sokan laikusok vagyunk ugyan, de a feladat tehát nagyon is fontos.

Parlagi sas fiókával

Korán keltünk az esti birkapörkölt után, mert a közelünkben lévő fákon rengeteg odút és fészket lehet megfigyelni ilyenkor. A legjobbak a hajnali órák. Később a fiókák inkább elbújnak, a szülők sem mozognak annyit a meleg miatt. Bevallom, nehezemre esett a hétvégi pihenés helyett kibújni a hűvösbe, de a látvány és a csodálatos dallamok mindent megérnek! Rögtön az első fánál három örvös galambfiókát találtam, mellette egy vörös vércse repült el éppen. Lehet, hogy én ijesztettem el… Távolabb már kirepült seregélyeket láttam és egy őrgébics párt, még messzebb egy búbos bankát. Ma terepjáróval mentünk ki a helyszínre, a szomszédos tanyára egyébként biciklivel jártunk ki. Ők is birkákkal és baromfikkal foglalkoznak, sikerült elkapnom két megfigyelés között egy gyöngytyúk kikelését is a tojásból.

Az éjszaka vihar volt a pusztán, egész éjjel esett, de az olyan katonai sátrak, amiben mi voltunk elszállásolva jól bírják az ilyesmit. Az őrhelyen aznap egy szalakóta is elrepült közvetlen mellettünk, a többiek fekete gólyát is láttak a környéken. Mivel jó idő lett az eső után inkább sétáltam hazafelé, egy barna réti héját hosszú ideig tudtam így megfigyelni, váratlan meglepetésként egy szamócást is találtam a búzaföld szélén.

Este a tábortűznél ettünk, és néztük a teljes képernyős naplementét, amit csak ennyire sík terepen lehet látni. Sötétedésnél egy kuvik kezdett el vijjogni, az ő hangja nem annyira horror filmbe illő. Az inkább a gyöngybagoly lenne.

Már kezdek lebarnulni, a lábamon sincs már a legtöbbször cipő. Arra is rájöttem már, mi az a kicsi madár, mi egész héten ott szaladgált a fűben: egy búbos pacsirta. Annyira beleolvad a környezetébe, hogy szinte csak akkor lehet észrevenni, amikor mozog. Megtudtam azt is a helyi gazdától, akinek van fekete báránya is, hogy valamiért tényleg rosszabb szokott lenni a természetük, mint a fehéreknek. Szerinte elég problémásak tudnak lenni, legalábbis náluk biztosan. Ezen a tanyán tudtunk telefont is feltölteni napelemes akkumulátorokról, még a gémeskút is szivattyúval működött.

Egy másik csapat ment el ma az ebédért, mert hamvas réti héjákat akartak megfigyelni útközben. Mikrohullámú természetesen nincs, de már hidegen is megettem bármit.  A hamvast sajnos nem találták meg, valószínűleg a mezőgazdasági munkák miatt elpusztult a fészek. Sajnos sokszor ütközik a természetvédelem, a gazdák és a vadászok érdeke. Érezhető, hogy mindenki más szempontból nézi a ragadozó madarakat. Sokszor nem is a rosszakarat az ok, egyszerűen csak mindenki máshogy szeretné kezelni a problémákat. Minél egyszerűbben.

Ez az őrzés utolsó napja, hamarosan jön a következő turnus. Már vagy tizenötféle különböző csípés van rajtam, szerencsére egyik sem kullancstól. Idén nem volt sok ezen a területen, de érdemes mindig beoltatni magunkat ellene. Kora délután indultam a vonathoz, Mezőcsát egészen forgalmas helynek tűnt egy ilyen hét után! A vonaton hazafelé még láttam egy őzet, két fácánt és egy nyulat is átfutni a mezőn. Nem tudom miért, de most mintha több állatot vennék észre a szokásosnál, és jobban rááll a szemem. Állítólag ha edzük a szemünket azzal, hogy sokszor kutatunk vele a távolban, azután újra közel, élesedni fog a látásunk. Van benne valami…